A napokban egy fiatal barátom megkért arra, hogy egy pár mondatos irománnyal segítsek a szakdolgozata elkészítésében, mely a fiatalkori álmokról, azok megvalósításáról, nehézségeiről szól. Gondoltam rég elhanyagolt blogomat is gazdagítom azzal, hogy megosztom veletek az én álmaim történetét:
Az én fiatalkori álmomat inkább egy kora felnőttkori álomnak nevezném. Ebben az időszakban próbáltam keresni, rátalálni arra az útra, melyben kiteljesedhetek, elindulhatok az önmegvalósításom útján.
A középiskola után sok fiatal kortársamhoz hasonlóan kissé elveszettnek éreztem magamat a nagyvilág sodrásában. Érettségi után racionális megfontolásból informatikai tanulmányok felé vettem az irányt, főiskolát végeztem, majd rövidesen elhelyezkedtem egy internet szolgáltató cég ügyfélszolgálatánál.
Bizony az irodában ülve gyorsan ráébredtem arra, hogy nem ez a szakirány lesz az amiben én megtalálom a magam útját, hamarosan azonban jött egy „jel” melyből megszülethetett egy álom, ami végül valóság lett.
Még főiskolásként csöppentem bele a testépítés, az edzőtermek világába. A suli mellett komoly hobbimmá vált a testépítés, melyben már viszonylag korán megláttam az önmegvalósítás lehetőségét, azonban akkoriban még álmodni sem mertem volna arról, hogy valaha ez lehet a szakmám, a megélhetésem, illetve sikeres versenyző lehetek.
Másfél évnyi kínos küzdelem után az internetszolgáltató zűrös ügyfeleivel, jött a jel egy hirdetés formájában.
Az International Wellness Institute Okj-s sportedző képzést hirdetett, profi oktatókkal.
A hirdetést elolvasva érkezett a felismerés, miért ne lehetne a hobbim a szakmám is egyben. Akkoriban már jó pár éve űztem a testépítő sportot az átlagnál magasabb szinten, versenyeket látogattam, rengeteg szakirodalmat olvastam, kézenfekvőnek tűnt, hogy ha már ennyi energiát fektettem a hobbimba, talán kamatoztathatnék valamennyit belőle, talán így ki tudnék szakadni az általam kevéssé kedvelt irodai környezetből.
Akkoriban, a nagy edzőterem boom előtt még egyáltalán nem volt olyan népszerű és elterjed a fitnesz edzői szakma, mint manapság, de én mertem nagyot álmodni és hamarosan jelentkeztem a képzésre.
Álmom megvalósításának első lépése tehát az volt, hogy 2008-ban beiratkoztam az iskola 1 éves alap tanfolyamára.
A második lépésben pedig egy motivációs technikát használtam, mely azt gondolom rengeteget segített és segít most is abban, hogy elérjem a céljaimat.
Leírtam magamnak, hogy mik azok a célok pontosan amiket el szeretnék érni.
És ettől fogva, gondolataim mintha szárnyra kaptak volna, lépésről lépésre sikerült teljesítenem a kitűzött célokat.
Először is otthagytam az irodai munkát, majd elhelyezkedtem egy edzőterem recepcióján, még a képzés ideje alatt.
Az iskolát sikeresen elvégezve lehetőséget kaptam arra, hogy a következő képzéseken segédoktatóként tevékenykedjek. Mára az IWI gyakorlati oktatójaként több száz leendő edzőnek segítettem elsajátítani a szakma alapjait.
Az edzőteremben pedig ahol kezdetben mint recepciós tevékenykedtem, elkezdhettem személyi edzéseket tartani, majd később a terem üzletvezetője lettem.
Így tovább, lépésről lépésre sikerült megvalósítani álmaimat, céljaimat.
Persze voltak akadályok, nehézségek.
Edzőként, oktatóként emberekkel foglalkozni egészen más, mint az informatikában a gépekkel. Kezdőként számomra a legnagyobb kihívást a kommunikáció, az emberekkel való kapcsolattartás, a hatékony klientúra építés jelentette. Azt gondolom, szakmailag már kezdő ként is eléggé felkészülten érkeztem a fitnesz világába, azonban az edzőteremben, ahol 1-1 vendéggel 1-1,5 órát kell eltöltenem hatékonyan, nélkülözhetetlen a megfelelő kommunikációs készségek használata. Én, mint inkább introvertált személy a kezdetekkor ebben láttam a legnagyobb nehézséget, viszont tudatos gyakorlással, az évek alatt rengeteget fejlődtem ezen a téren is.
A kommunikációs készségeim alakításában hatalmas segítséget adott az oktatói munkám, hiszen itt rákényszerültem arra, hogy adott esetben akár 100 ember előtt tartsak előadásokat, rengeteget tanultam ezekből az alkalmakból. Illetve rengeteget tanultam, tanulok máig, minden egyes vendégemtől, személyi edzetteimből.
A szakmai felkészültség, a megfelelő kommunikációs készségek mellett azt gondolom, hogy a kellő empátia a legfontosabb, az emberekkel való napi foglalkozások során. Rá kell érezni arra, hogy a vendégnek milyen a pillanatnyi állapota, hangulata és ehhez mérten kell tervezni az adott programot. Azt gondolom, hogy edzői szakmai sikereim jó részét a bennem meg levő empátiának köszönhetem.
Az évek alatt rengeteg különböző embert ismertem meg, akik mindannyian más és más céllal, fizikai állapotban érkeztek hozzám. Mindannyiukat más és más módszerekkel, edzés technikákkal, kommunikációs praktikákkal kellett, hogy megközelítsem ahhoz, hogy elmondhassam, mára már akkora vendégkörrel dolgozom, mely minden időmet kitölti.
Itt jön képbe a hogyan tovább kérdése, jelen pillanatban az foglalkoztat leginkább, hogy hogyan, miként tudnék egy lépcsővel feljebb önmegvalósításom újabb fokára lépni.
Az edzői szakmai sikerek mellett a legjobb érzés eddigi karrieremben az volt, amikor sikerrel szerepeltem testépítő, erőemelő versenyeken is. Anno a céljaim közé felírtam azt is, hogy legalább dobogós helyezést szeretnék elérni egy országos szintű testépítő bajnokságban. Hatalmas öröm volt, amikor 2012-ben sikerült beteljesítenem ezen álmomat is. Rengeteget tanultam a versenyfelkészülésekből, a sikeres szereplés pedig rengeteg önbizalmat, magabiztosságot adott a további munkámhoz edzőként, oktatóként is.
Nagyon nagy sikerélmény számomra az is, amikor a személyi edzettjeim örömmel számolnak be arról, hogy a rendszeres sporttolásnak köszönhetően mennyire jó irányba változott életük.
És büszkeség számomra, amikor láthatom, az edzőképző iskolánál „szárnyaim alatt” végzettek szakmai sikereit, sikeres versenyszerepléseit, melyhez talán én is hozzá adhattam egy kicsit.
Az álmaimba vetett hitemnek köszönhetően azt érzem, hogy minden nap boldogan megyek munkába. Minden egyes nap próbálok minél több energiát adni vendégeimnek, hiszen tudom, hogy amit adok, azt vissza is kapom tőlük. Az energia ezen körforgása, az ami feltölt, boldoggá tesz nap mint nap.
Azt gondolom, hogy az álmaimat követve sikerült rátalálni „az utamra”, melynek úgy érzem még mindig csak az elején járok. És kíváncsian várom, hogy újabb és újabb álmokat követve merre vezet majd tovább.
